Rosa Luxemburg

A Munka ünnepe és eredete


Író: Rosa Luxemburg
Forrás: Marxisták Internetes Angol nyelvű Archívuma
Eredeti kiadás: Wie entstand die Maifeier?, Sprawa Robotnicza, 1894 Februárja, Párizs
Fordítás, HTML: Hausler Emil, 2016


 

Az ötlet, hogy egy munkásüneppet használjunk a 8 órás munkanap elérésére először Ausztráliában született meg. Az ottani munkások 1856-ban egy egy napos munkabeszüntetést bonyolítottak le, szórakozással és gyűlésekkel együtt melyekkel a 8 órás munkanapért tüntettek. Ennek az eseménynek az időpontja Április 21.-e volt. Először ezt a rendezvényt az Ausztrál munkások csak egyszerinek szánták, de oly erős hatással volt ez az ünnep rájuk, úgy felélénkítette őket mely végül újabb agitációkhoz vezetett, hogy eldöntötték, hogy jövő évben is megtartják.

Valójában mi is adhatott volna a munkásoknak nagyobb bátorságot és hitet az erejükben mint egy tömeges munkabeszüntetés amiről saját maguk döntöttek? Mi adhatott volna több bátorságot a gyárak és műhelyek örök rabszolgáinak mint a saját csapataik felvonulása? Ennélfogva a munkásünnep ötletét gyorsan befogadták és Ausztráliából elkezdett más országokba terjedni amíg meg nem hódította a teljes világot.

Az Amerikaiak voltak az elsők akik az Ausztrál munkások példáját követték. 1886-ban elhatározták, hogy Május elseje lesz az egyetemes munkabeszüntetés napja. Ezen a napon közel 200,000 munkás hagyta ott a munkahelyét a nyolc órás munkanapot követelni. A rendőrség és a jogi fenyegetések később megakadályozták egy ugyanekkora méretű sztrájk kibontakozását. Azonban 1888-ban megújították a döntésüket és elhatározták, hogy a következő munkásünnep 1890 Május elsején lesz megtartva.

Eközben az Európai munkásmozgalom erőssé és élénkké nőtte ki magát. Ennek a mozgalomnak az egyik legnagyobb kifejeződése a Nemzetközi Munkások Kongresszusán történt 1889-ben. Ezen a 400 résztvevő képviselőt számoló gyülekezeten eldöntötték, hogy a dolgozók első követelése a 8 órás munkanap lesz. Erre felszólalt a francia szakszervezetek küldötte Lavigne, egy Bordeauxi munkás, aki indítványozta, hogy ezt a követelést egy, a világ minden országában megtartott egyetemes munkabeszüntetéssel fejezzék ki. Az amerikai munkások képviselője a Kongresszus figyelmére hozta otthoni elvtársai döntését az 1890 Május elsején megtartandó sztrájkról, mire a résztvevők megszavazták, hogy ez legyen az egyetemes munkásünnep időpontja.

Itt is - pont úgy mint harminc évvel ezelőtt Ausztráliában - a munkások csak egy egyszeri eseményt terveztek. A Kongresszus eldöntötte, hogy Május elsején a világ munkásai együtt fognak tüntetni a 8 órás munkanapért. Évekig senki sem beszélt a munkásünnep megismétléséről. Természetesen egy ember sem vetíthette volna előre az ötlet elsöprő sikerét és azt, hogy milyen gyorsan tette magáévá a munkásosztály a Munka ünnepének az ideáját. Mindamellett elég volt csak egyszer megünnepelni Május elsejét, hogy minden ember megértse és átérezze, hogy a munka ünnepét éves és folyamatos szokássá kell tenni.

Május elseje a 8 órás munkanap bevezetését követelte. De még miután ez el is lett érve, a Munka ünnepéről senki sem feledkezett el. Addig, míg folytatódik a munkások küzdelme az elnyomók és az uralkodó osztály ellen, addig amíg minden követelésnek nem tesznek eleget, a munka napja ezeknek a követeléseknek az évenkénti kifejezése lesz. És majd mikor szebb napok fognak ránk virradni, mikor a világ munkásosztálya beteljesítette a sorsát, az emberiség valószínüleg a Munka Ünnepét a keserű harcok és a múlt sok szenvedése tiszteletében fogja megtartani.