Író: Gruppe SPUR
Először megjelent: "Manifest" 1958.
Fordítás és HTML: P.G.
Az eredetivel egybevetette: Szász Márk
1. Ma egy ígéretes művészi fegyverkezés van folyamatban, szembehelyezkedve a morális fegyverkezéssel. Európa tanúja egy nagy forradalomnak, egy egyedi kulturális puccsnak.
2. A művészet a szabadság utolsó területe, és minden erőforrással védeni fogjuk.
3. Fel merészeljük emelni hangunk a rettenetes kolosszus, a technológiai gépezet ellen. Ellenezzük a racionalizmust, amely kulturális pusztulást eredményezett. Az automatikus, funkcionális gondolkodás makacs gondolattalansághoz vezetett, az akademizmushoz, az atombombához.
4. A világ megújulása, a demokrácián és a kommunizmuson túl, egyedül az individualizmus megújulása által jöhet, nem pedig a kollektív gondolkodás által.
5. Aki kultúrát akar csinálni, annak kultúrát kell pusztítani.
6. Az olyan fogalmak, mint a kultúra, igazság, örökkévalóság érdektelenek számunkra, művészeknek. A művészet anyagi és szellemi helyzete oly reménytelen, hogy egy festőtől nem várhatjuk el, hogy engedelmeskedjen akkor, amikor fest. Hagyjuk az intézményesültet megcselekedni azt, ami kötelező.
7. Az alapkutatás tisztán tudományos, és a gyakorlati kutatás tisztán technikai. A művészi kutatás szabad, és nincs semmi köze a tudományoshoz vagy a technikaihoz. Ellenezzük a jelenlegi irányzatot, hogy a művészetet áltudománnyá, a technológiai butítás eszközévé koholják. A művészet egy ösztönből, az elemi kreatív erőkből merít. Ezek a vad, kiaknázatlan erők mindig új, váratlan formák alkotására sürgetnek – az értelmiségi nézők nagy bosszúságára.
8. A művészet egy harsogó gongütés, hosszúra nyúlt hangjában szertefoszlik az utánzók emelt hangja. Átvitele a technikaiba elfojtja a művészi erőt.
9. A művészetnek semmi köze az igazsághoz. Az igazság dolgok között van. Objektivitásra törekedni egyoldalú, egyoldalúnak lenni kicsinyes és unalmas.
10. Mindenre kiterjedünk.
11. Mindennek befellegzett, a belefáradt nemzedéknek, a haragosnak. Most a giccses nemzédéké az idő. KÖVETELJÜK AZ GICCSET, A SZENNYT, AZ ŐSISZAPOT, A PUSZTÁT. A művészet a trágyadomb, amelyről a giccs kinő. A giccs a művészet lánya. A lány fiatal és illatozik, az anya egy vénséges, bűzös banya. Csak egy dolgot szeretnénk: terjeszteni a giccset.
12. Megköveteljük a HIBÁT. A konstruktivisták és a kommunisták eltörölték a hibát, és örökös igazságban élnek. Ellene vagyunk az igazságnak, a boldogságnak, az elégültségnek, a szabad tudatnak, a hájas hasnak, a HARMÓNIÁNAK. A hiba az emberiség nagyszerű vívmánya! Miért van itt az ember? Hogy új hibákkal tetőzze a múlt hibáit, amelyek már nem illenek hozzá.
13. Az absztrakt idealizmus helyett őszinte nihilizmust követelünk. Az emberiség legszörnyűbb bűneit az igazság, a becsületesség, a haladás, egy jobb jövő nevében követik el.
14. Az absztrakt festészet üres esztéticizmussá lett, azoknak játszóterévé, akik restek gondolkodni, és kényelmes ürügyet kívánnak a rég idejétmúlt igazságok újrarágására.
15. Az absztrak festészet egy százszor-rágott rágógumi, mely az asztal aljára ragadt. Ma a konstruktivista és a strukturalista festők igyekszenek ismételten lenyalakodni ezt a rég-kiszáradt rágógumit.
16. Az absztrakció megadta számunkra a 4 dimenziós tér közhelyét. A jövő festészete POLYDIMENZIÓS lesz. Végtelen dimenziók várnak ránk.
17. A művészettörténészek minden szükségszerű szellemi forradalomból értelmiségi asztali beszélgetést gyártanak. SZEMBE KELL ÁLLÍTANUNK EZZEL AZ OBJEKTÍV TARTÓZKODÁSSAL EGY MILITÁNS SZELLEMI DIKTATÚRÁT.
18. Nem a mi hibánk, hogy jól festünk. Törekszünk is rá, hogy így legyen. Fennhéjázók és különcök vagyunk. Megvetünk minden meghatározást.
19. MI VAGYUNK A HARMADIK TASISZTA HULLÁM. MI VAGYUNK A HARMADIK DADAISTA HULLÁM. MI VAGYUNK A HARMADIK FUTURISTA HULLÁM. MI VAGYUNK A HARMADIK SZÜRREALISTA HULLÁM.
20. MI VAGYUNK A HARMADIK HULLÁM. Mi vagyunk a hullámok tengere (SZITUACIONIZMUS).
21. Csak rajtunk keresztül tisztíthatjuk meg a világot romjaitól. MI VAGYUNK A JÖVŐ FESTŐI!
Gruppe SPUR: H. Prem, H. P. Zimmer, E. Eisch, H. Sturm, L. Fischer, A. Jorn, D. Rempt, G. Britt, G. Stadler